Érezzük, hogy valami nem jó. De nem tudjuk, hogyan lehetne jobb.

„Keresem az utamat, az álmaimat, de fogalmam sincs, hogyan.” Ma ezt szeretném újra gondolni.

Mi lenne akkor, ha mindig tudnánk? Ha mindig lenne egy belső útmutatás, egy hang. Ha valójában korlátlan megoldási lehetőség áll rendelkezésünkre. Mindig. Ha nincs is olyan, hogy „nem tudom”, „fogalmam sincs”.

Mert igazából nincs. Amint az ember elkezdi lehámozni magáról a társadalomban tanult álmokat, célokat, félelmeket, szép lassan kinyílik egy új valóság előtte. Ekkor elkezd az ember befelé figyelni és olyan fogalmak mint a „meditáció”, „ima”, „önreflexió” hamar a lista elejére ugranak.

Megérezzük, hogy van iránymutatás, csak jó sok berögzült hitrendszert kell átírni magunkban, hogy meghalljuk.

Pl. „Nekem kell megoldanom.”, „Ha elég keményen keresek, megtalálom.”, „Ha elég keményen dolgozok, meglesz az eredmény.”

Így éltem a mindennapokat, küzdöttem, válaszokért, a munkámért, az önismereti fejlődésemért, kapcsolatokért, gyógyulásért, szépségért, az önszeretetért, sok mindenért.

Ahogy teltek az évek és hiába csináltam „azt, amit szeretek”, hiába „követtem az álmaimat”, mégis sok küzdelem volt. Még az „inspiráló küzdelem” fogalmát is feltalálta az egóm, ezzel magyarázva, hogy a küzdelem igazából szuper dolog, ha jó dologért / célért végezzük.

Nem akartam hinni neki, olyan fura volt ez az egész. Ha annyira az utamon vagyok, szeretem az életemet, magamat is egyre jobban elfogadom és szeretem, egyre tisztábban látom, hogy mit szeretnék, egyre több dolgot engedek el múltamból, megbocsájtok, kipucolok, kioldok stb, akkor mégis hogyan lehetséges, hogy oly sokszor kelek fel reggelente arra a erőszakos kérdésre, hogy „FOGALMAM SINCS…HOGYAN?”.

Tudom, hogy mit szeretnék, de HOGYAN? Meditálok reggelente, de amikor neki kéne látni a megvalósításhoz, akkor ott villog a HOGYAN?. Fogalmam sincs.

HOGYAN? HOGYAN? HOGYAN?

Annyira nem illet bele ez a „HOGYAN” dolog az éltembe, hogy egyre éberebben kezdtem el figyelni. Gyanús lett. Nem lehet, hogy ez csak az egó trükkje?

Először is miért ne tudnám, hiszen ha tudom, hogy mit, akkor egy apró lépést biztosan tudok tenni. Aztán majd a következőt, majd a következőt. Szép sorjában.

Rá akart szedni, el akarta hitetni velem, hogy az egészet látnom kell előre, kell egy jó TERV, pontos célok, aztán acél akarattal irány a cél felé. Nem. Itt valami nem stimmel.

Ahogy figyeltem magam az elmúlt pár évben, feltűnt, hogy a céljaim, álmaim változnak. Van hogy hónapról hónapra bejön egy új gondolat. És talán, ha túlságosan betonba döngölt az a cél, észre sem fogom venni, hogy már nem is azt szeretném. Pont mint a „marketing vezető leszek” című célom, ami igen, álom volt. De csak egy ideig. Aztán az éltemnek másfelé kellett menni.

Szóval kérlek ne hidd el, hogy MA ki KELL találnod, hogy mi akarsz lenni, mit akarsz tenni, hogy tudnod kell pontosan mi az életcélod, álmod stb. Mert nem tudod úgy sem. Változol, állandó változásban vagy és ok, ha ma ez van, holnap meg az. Attól még nem leszel felelőtlen. Ez egy folyamat.

Persze kell hozza tudatosság, befelé figyelés, hogy valóban megismerd magad.

„Fogalmam sincs, hogyan.” Mi van, ha mindig van róla fogalmad? Ha ott van a válasz benned, csak befelé kell figyelned. Ha mindig van egy apró lépés, irány, segítség?

És mi van akkor, ha nem vagyunk egyedül, ha valóban van egy felsőbb erő, ami támogat minket? Mindegy minek nevezzük: Univerzum, Isten, Buddha stb.

Mi van, ha „arrogáns”, azt gondolni, hogy ÉN csinálom, mindent ÉN találok ki és oldok meg egyedül? Mi van, ha a könnyedebb élet, pont abban rejlik, hogy elkezdek bízni a belső útmutatásban, mert tudom, hogy ott mindig vannak válaszok.

Mi van, ha abbahagyom azt, hogy h@lyenek nézem magam és másokat, azért mert meditálnak, imádkoznak, Hisznek? Sőt, mi van ha elkezdem komolyan venni ezt az iránymutatást és elkezdek beszélni róla? Még ha félek is, hogy lesz aki hókuszpókusznak gondolja.

De tudva, hogy már nem akarok élni nélküle, még a vállalkozásomban sem: nem akarok „sima” marketinget oktatni, nem akarok olyan ügyfelekkel dolgozni, akik csak a rációban hisznek, nem akarom legyőzni a versenytársaimat, nem akarok valamit létrehozni, csak azért, hogy eladjam és legfőképp, nem akarok leragadni a HOGYAN-ban.

Szóval, válaszok mindig vannak és én úgy döntöttem, hogy küzdelem nélkül szeretnék tovább haladni az életemben és az igazán fontos válaszokat a meditációmban fogom keresni.

És azt fogom erősíteni magamban, hogy:

„Mindig tudom, érzem, hogy merre tovább.”

„Mindig támogatva vagyok.”

„Korlátan segítség, támogatás és lehetőség áll rendelkezésemre.”

„Nem kell félnem, mert jó úton vagyok.”

„Küzdelem nélkül, könnyedén jönnek a válaszok.”

Ha inspirálónak vagy hasznosnak találtad ezt az írást, kérlek oszd meg másokkal, hogy minél többen kezdjük el újragondolni a vállalkozásunkat és az életünket.