Elég volt a kicsiben gondolkozásból!

Elég volt a küzdelemből!

Elég volt a kishitűségből!

Elég volt a „nem vagyok elég jó”-ból!

Elég volt a hiányból!

Elég volt pénztelenségből!

Elég volt abból, hogy „nem hiszek”!

Elég volt abból, hogy „a sikerért meg kell keményen küzdeni”!

Elég volt abból, hogy halogatom az álmaimat!

Mostantól kikérem magamnak, hogy lúzernek, sikertelennek, rondának, bénának, bűnösnek, nem elég jónak, kevésnek, szerencsétlennek (és még reggelig sorolhatnám) gondoljam magam.

Ezek nem mi vagyunk.

Csak a ránk aggatott sok-sok félelem, aggodalom, küzdelem, bűntudat és tudatalatti negatív program, minta.

Szépen megtanultunk mindent. Már kiskorunkban, amikor is szűrés nélkül magunkba szívtunk mindent, válogatás és kérdezés nélkül. És az életünk nagy részében ezeket a mintákat használjuk, úgy, hogy nem is tudunk róla.

Automatikusan, tudat alatt lefut a bűnösség, a félelem, az aggodalom programja.

Hiába tudod, hogy pozitívan kéne gondolkozni. Nem megy, mert a tudatalatti minta mást parancsol Neked.

De mi van, ha megvan az ELÉG VOLT állapota?

Már látod, hogy ezt így nem. Elég volt, ennél többnek kéne lennie az életnek.

És ugye tudod, hogy ez nem egy kellemes időszak ilyenkor. Mert sok minden összeomlik, becsődöl.

De kérlek tegyél erőfeszítést arra, hogy ne érezd magad egy kalap sz…nak ilyenkor. Mert nem vagy az.

Épp életed nagy lehetőségét kapod. Az “ELÉG VOLT”  ereje épp szárnyakat próbál neked adni, lendületet és energiát, hogy változtass.

És nem vagy lúzer. Ilyen lehetőséget csak akkor kapsz, amikor készen állsz meglátni a valóságot, amikor készen állsz megismerni az igazi önmagadat.

Szóval figyelj. Próbálj tudatos lenni. Minden pillanatban, amikor nem érzed magad elég jónak, amikor ítélkezel önmagad felett, vagy éppen bűntudatod van.

Csak figyelj. Legyél ott magaddal. Fogd meg a kezed és figyelj.

Észre fogod venni egy idő után, hogy a régi minta veszít az erejéből.

Egyre többször fogod látni, hogy éppen be akar rántani, de már azt tudod mondani, hogy ÁLLJ. ELÉG VOLT!

“Ez már nem én vagyok. És én mást választok. Lehet, hogy nem tudom pontosan, hogy merre van az utam. De azt tudom, hogy erre biztosan nem.”

5 éve pont ezt éreztem. Fogalmam sem volt, hogy merre tovább, de tudtam, hogy a felsővezetői automata robotpilóta mód biztosan nem az utam már. ELÉG VOLT. Én mást szeretnék választani. Az álmaimat. Az őrült álmomat: Utazni, világot látni, valami értékes dolgot létrehozni, segíteni, vállalkozni, a marketinget és az üzleti hitrendszereket megváltoztatni.

Utána jó sok ELÉG VOLT pillanat volt még az életemben. Egy emlékezetes pont tavaly a thai tengerparton, a paradicsom közepén, ahol minden olyan  „tökéletes” volt. De pont ez a kontraszt hozta ki az erejét ennek a két szónak.

Most is van bennem ELÉG VOLT érzés. Elég volt abból, hogy halogatunk, félünk a szívünkre hallgatni, hogy a problémákra fókuszálunk az élet szépsége helyett. Elég volt.

Már nem ijedek meg tőle. Mert tudom, hogy a barátom.

Mert akármikor felüti a fejét, én változok és újat választok.

Elengedem azt, aki nem vagyok és megteremtem azt, aki igazán vagyok.

Szóval gondold át, Neked miből volt ELÉG? Merre visz éppen az a hatalmas transzformáló erő?