Az irodám íróasztalához láncolva vágyakoztam arra az életre, ami egy távoli álomnak tűnt. Hosszú éveken át mégsem mertem lépni. Mert féltem álmodni.

Őrültségnek gondoltam, hogy hátra akarom hagyni a biztosat, a logikusat, a jól fizetőt, a felsővezetői titulust.

Aztán megérkeztek szép sorjában: a pozitív megerősítések, az önismereti könyvek, a coaching képzések, a szuper tréningek, a meditáció, a jóga és néhány spirituálisabb irányzat is.

Egytől egyig mind segítettek abban, hogy igazán megismerjem önmagamat és végre közelebb férkőzzek a szívemhez: Meghalljam a szavát és elinduljak egy olyan élet irányába, amiből akkor még nem sokat értettem, de a szívem tudta, hogy helyes úton járok.

Ez az én sajátságos utam volt. Neked nem kell se kilépned, se beutaznod Ázsiát. Nem ez az önmegvalósítás egyetlen módja.

De őszintén hiszek abban, hogy a külső körülményeinktől függetlenül jogunk van követni az álmainkat, boldognak lenni és azt csinálni, amiben igazán jók vagyunk, amit igazán szeretünk. Ehhez viszont meg kell állnunk egy pillanatra, lelassulni és elkezdni befelé figyelni, meglátni, hogy mi van a félelmeken túl, a szívünkben. És ekkor elindul az önismereti út csodája.